A Világ tőzsdéi folyamatosan zuhannak. A Forint az Euróval szemben az elmúlt hetekben 230 Ft-ról, 280 Ft-ig gyengült. Az olaj, a kukorica és a búza ára megfeleződött. Zuhan az ezüst és az arany, szárnyal a dollár.

Mi folyik itt?

A magyarázathoz egy kicsit vissza kell mennünk az időben. Az ezredfordulón az amerikai tőzsdén kipukkadt a technológiai részvények piaca, az úgynevezett dotkom lufi (a Nasdaq). A várható recesszió nem volt ínyére a politikai elitnek ezért valamilyen megoldást kerestek ennek elkerülésére. A recessziónak csak kiváltója lett volna a dotkom bukta, a valós ok az USA totális eladósodottsága, a hazai ipar kitelepülése, a gazdaság kiüresedése. A megoldás a hitelezési és befektetési szabályok lazítása volt. Mindenki kapott hitelt, a bankok újfajta értékpapírokkal léphettek piacra (de facto csalás, amit pénzügyi innovációnak neveztek). Az olcsó hitelt a lakosság ingatlanvásárlásra költötte, abban a hitben hogy az árak csak felfelé mehetnek. A befektetők (elsősorban intézmények: nagy bankok és hedge fundok) a hiteleket tőkeáttételes befektetéseik gyarapítására, az áttételek növelésére használták fel. A különböző piacokat (részvény, kötvény, nyersanyag) egyre jobban ezek az intézményi nagybefeketők kezdték uralni (lásd korábbi cikkünk itt).
Az olcsó hitel - az amerikai, japán és európai gazdaságok viszonylagos gyengesége miatt - elsősorban a feltörekvő országok részvénypiacaira és a nyersanyagokba áramlott, az árakat csillagászati magasságokba emelve. A fejlődő országok részvénypiacai valósággal szárnyaltak, a nyersanyagok ára pedig a sztratoszférába emelkedett. Az emelkedésnek megvoltak a fundamentális alapjai, hiszen ezek az országok gyors gazdasági növekedést produkáltak, a nyersanyagokra pedig 6 milliárd ember fogyasztása szolgáltatta az igényt, miközben kitermelésük ára rohamosan emelkedett. Ez csak most kezd leesni mindenkinek, de ebben az időben a piacot teljes mértékben eluralták az óriási tőkeáttételekkel operáló intézményi befektetők. A szabad piac evvel gyakorlatilag megszűnt, a nagy intézményi befektetők pedig azt hitték, hogy új éra köszöntött be, a kockázat mint olyan már a múlté. Ebben a hitben további óriási hiteleket vettek fel amelyeket aztán a fent leírt módon befektettek. Evvel azonban egy óriási csapdába sétáltak bele.

Homok a gépezetben

A teljesen mesterségesen és szándékosan generált amerikai ingatlanpiaci buborék 2006-ra kifújt. Elfogytak a potenciális vásárlók, az árak az égbe mentek és már nem volt hova tovább. Kiderült, hogy rengeteg olyan ember kapott hitelt, akinek nem kellett volna. Ezek a vevők nem tudták fizetni a kamatokat, kiszállni pedig csak bukóban tudtak volna az ingatlanból. Maradt az árverezés, a bank visszavette az ingatlant. Ez az egész egy öngerjesztő folyamatot indított be. Az amúgy is telített és túlépített piacra egyre több ingatlan került, ettől az árak tovább estek ami még több hitelezőt és hitelfelvevőt sodort a csávába. Az ingatlanpiaci papírok értéke ennek megfelelően esésnek indult, ami az ebből jól feltankolt bankoknak horribilis veszteségeket okozott. A nagybefektetők hirtelen ráébredtek, hogy nagy bajban vannak. Minimális fedezettel és maximális hitellel irtózatosan kockázatos üzletekbe szálltak be.

Tőkeáttétel

Mielőtt továbbmegyünk, egy kicsit el kell magyarázni a tőkeáttételes befektetés fogalmát (maximálisan leegyszerűsítve). Tegyük fel hogy a befektetőnek van 100 dollárja. Ehhez még felvesz 900 dollár alacsony kamatú hitelt és 1000 dollárért vesz értékpapírt. Ha az 1000 dolláros papír értéke 10%-ot emelkedik akkor a befektető pénze megduplázódott. Ha viszont a papír értéke 10%-ot esik akkor a befektető bebukta a pénzét. Ha pedig a papír értéke 20%-ot esik, akkor a befektető még tartozik a hitelezőnek 100 dollárral. Ha a befektető ezt nem tudja kifizetni, akkor a hitelező banknak keletkezik vesztesége.

Lepörgés

Ahogy a kockázat visszatért a piacra, a bankok elkezdték szigorítani a kölcsönzési feltételeket. Az áttételes befektétesek megdrágultak. A befektetők elkezdtek eladni. Mivel ezek az intézmények eddigre gyakorlatilag a teljes piacot uralták, az árfolyamok elkezdtek esni. Ez további veszteségeket generált mind a bankoknál, mind a befektetőknél, amelyre ezek további eladásokkal válaszoltak. Ez egy negatív spirált indított be. Minél többet adnak el a papírokból annál jobban esik az ár és ennek hatására egyre többen szállnak ki. A tőkeáttételes üzletek felszámolása aztán valóságos hurrikánná erősödött. Mostmár nem nézi senki, hogy mennyit ér egy-egy papír, hanem csak azt, hogy nagy hirtelen mit lehet még eladni. Ennek az ún. deleveraging-nek (magyarul lepörgésnek) aztán minden áldozatul esik. Az intézményes befektetők olyan hihetetlenül nagy összegekkel (vagyis inkább hitelekkel) vannak benn a piacon, hogy a lepörgést nem lehet megállítani. Az amúgy fundamentálisan erős szektorok mint a nemesfémek vagy az energia is zuhannak. Már egyáltalán nem számít hogy mi mennyit ér, kitört a pánik, felszáradtak a hitelek, menekülés van a készpénzbe. Mivel a hitelek nagy részét dollárban és japán yenben vették fel, a befektetőknek vissza kell vásárolniuk ezeket a valutákat, a többit pedig eladják. Ettől erősödik drámaian a dollár és a yen, a többi valuta (nemcsak a Forint!) pedig átment zuhanórepülésbe. Jelenleg SEMMINEK nem növekszik az árfolyama, MINDEN zuhan. Aki most részvényt akar venni, annak azt tanácsolnám hogy inkább menjen a kaszinóba. Az intézményi befektetők billió dolláros úthengerével szembemenni káros az egészségre.


Ismeretlen vizeken

Mi lesz most? Ez az amit senki nem tud. A teljes helyzet teljesen példátlan és egyedülálló az emberi történelemben. Valószínüleg a következmények is hasonlóak lesznek. A pénzügyi hurrikán letarolja a reálgazdaságot is, a jelenlegi árak mellett a termelők jó részének már veszteséges a termelés (energia, gabona). A lepörgés nem fog örökké tartani, de a reálgazdaságnak és a hitelpiacnak okozott károkat biztosan évekig tart majd helyreállítani. A válság várható következő lépései: vállalatcsődök, államcsődök, esetleges energia és gabona hiány, növekvő munkanélküliség, dráguló hitelek. Mindezek mellett legvalószínűbb, hogy a közeljövőben további váratlan negatív események következnek be.
Amikor a lepörgése véget ér várhatóan újra erőre kapnak majd nyersanyagárak, a dollár pedig masszív leértékelődésbe megy át. Nem mintha ez jó hír lenne, avval nem szolgálhatok.

Megkezdődött a Nagy Válság. Aki szerint jövőre már nem fogunk minderre emlékezni az nem tudom mit szív, de küldjön belőle nekem is. Ez még csak a kezdet. A Vég kezdete.

Utóirat: Az Index blogmotorja (hasonlóan a fórumukhoz) kritikán aluli, ha folytatódik a blog, akkor más címen. A folytatás ugyanakkor kétséges, mert egyrészt egyedül maradtam, másrészt pedig a helyzet durvasága miatt inkább fontosabb dolgokkal akarok foglalkozni.