Az elmúlt napokban nem voltam túl jól és nem is igen néztem a blog felé - a kopi-pészten túl.
Ma viszont igen, és nem tetszett, amit láttam.
Amikor elkezdtünk együtt blogot írni, akkor az volt a célunk, hogy létrehozzunk egy olyan csomópontot, ahol azt a bizonyos témát, amit energiaválságnak, vagy peak oilnak, vagy akár tágabban értelmezve, erőforrás-válságnak nevezünk, járjuk körül minél többen. Gyűjtsünk adatokat, megoldási javaslatokat - ki-ki azon a szinten (egyéni, csoportos, társadalmi), amelyiken akar és képes.
Kezdetben az elemzések szolgáltatták a blog gerincét, erre épültek rá a napi eseményeket követő sajtóválogatások, később az egyéb írások.
Az elemzéseket kevesen olvasták. Időigényesebb tevékenység, mint amit a legtöbben megengedhetnek maguknak jelen körülmények között, és több előismeret megszerzését feltételezi, mint amennyit megér annak, aki nem ezzel foglalkozik.
Ebből az következik, hogy a szélesebb nyilvánosság számára csak úgy lehet értelmezhetővé tenni a történéseket, ha azokat részben előre értelmezzük helyette.
Én sosem akartam blogot írni, a témáról való megértésem mélysége nem is tesz benne kompetenssé, ezért nem is vállaltam egyéb szerepet, mint a napi sajtóválogatás összeállítását.
Egyet azonban biztosan tudok, hogy bámilyen jó szándékkal is értelmezzük előre a híreket, azzal éppen ellentétes hatást érünk el, mint ami eredeti szándékunk volt: miszerint nyisd ki a szemed és láss.
Ma viszont igen, és nem tetszett, amit láttam.
Amikor elkezdtünk együtt blogot írni, akkor az volt a célunk, hogy létrehozzunk egy olyan csomópontot, ahol azt a bizonyos témát, amit energiaválságnak, vagy peak oilnak, vagy akár tágabban értelmezve, erőforrás-válságnak nevezünk, járjuk körül minél többen. Gyűjtsünk adatokat, megoldási javaslatokat - ki-ki azon a szinten (egyéni, csoportos, társadalmi), amelyiken akar és képes.
Kezdetben az elemzések szolgáltatták a blog gerincét, erre épültek rá a napi eseményeket követő sajtóválogatások, később az egyéb írások.
Az elemzéseket kevesen olvasták. Időigényesebb tevékenység, mint amit a legtöbben megengedhetnek maguknak jelen körülmények között, és több előismeret megszerzését feltételezi, mint amennyit megér annak, aki nem ezzel foglalkozik.
Ebből az következik, hogy a szélesebb nyilvánosság számára csak úgy lehet értelmezhetővé tenni a történéseket, ha azokat részben előre értelmezzük helyette.
Én sosem akartam blogot írni, a témáról való megértésem mélysége nem is tesz benne kompetenssé, ezért nem is vállaltam egyéb szerepet, mint a napi sajtóválogatás összeállítását.
Egyet azonban biztosan tudok, hogy bámilyen jó szándékkal is értelmezzük előre a híreket, azzal éppen ellentétes hatást érünk el, mint ami eredeti szándékunk volt: miszerint nyisd ki a szemed és láss.
Amióta felborult a kezdeti struktúra rendje, egyre inkább el is harapóznak azok a beszélgetések, amik ugyan releváns kérdéseket boncolgatnak, de egyáltalán nem néznek a felszín alá. Tipikusan: felismert korrelációból azonnal oksági kapcsolatra következtetünk, mélyebb vizsgálódás és az elméletek alapos ellenőrzése helyett. Ráadásul a következtetéseket az oksági kapcsolatokra nem is racionális, hanem legtöbbször érzelmi alapon hozzuk meg.
De ez magánügy.
Csökkentse mindenki a feszültségeit, ahogyan tudja, viszont borzasztóan káros dolog ilyen féligazságokkal befolyásolni másokat, akik éppen az útjukat keresik.
Felelősséggel nem volna szabad leírni olyasmit, amiben nem vagyunk biztosak, de legalábbis nem próbáltuk végiggondolni alaposan - jelezve a végiggondolás határait is.
De ez magánügy.
Csökkentse mindenki a feszültségeit, ahogyan tudja, viszont borzasztóan káros dolog ilyen féligazságokkal befolyásolni másokat, akik éppen az útjukat keresik.
Felelősséggel nem volna szabad leírni olyasmit, amiben nem vagyunk biztosak, de legalábbis nem próbáltuk végiggondolni alaposan - jelezve a végiggondolás határait is.
Igaz ez azokra a mondatokra is, amelyek úgy kezdődnek, hogy szerintem. (Hogy ki volt az a fasz, aki kitalálta, hogy szerintemmel bármilyen mondatot el szabad kezdeni... mintha ennek az egy szónak a leírásával megszabadulnánk az összes többi kimondásának a felelősségétől.) Nem, a szerintem nem mentesít semmilyen felelősség alól, csak azt jelenti, hogy ez a vélemény az enyém (vagy úgy teszek, mintha az volna).
Mondok egy példát:
- Szerintem a problémáink fennakadásmentesen megoldhatók. - legfeljebb vitatható
- Szerintem a parlagfű nem létezik. - adatokat kérek
- Szerintem a vörös kismellűeket a Tiszába kéne lőni. - azonnal törlendő.
Summa summarum, a továbbiakban - ha lesz olyan, hogy éppen senki nem tesz be híreket és én fogok -, a kényelmi szempontokkal szemben igyekezni fogok a konkrétumokra szorítkozni, és a személyes véleményemet megtartom magamnak.
Gyakorlati szempontból mindenkinek, akinek fontos a téma, szeretném felhívni a figyelmét, hogy ügyeljen a közösség által kifelé vetített képre, és úgy egyáltalán, a tisztességre. Egyrészt mert olvasókat veszítünk, másrészt mert a hitelességünket - eddig a pragmatikusoknak -, harmadrészt mert a saját morális tartásunkat és a tisztességünket.
Olvasgatva az elméleteket, gyakran botlom alátámasztás nélküli sejtetésekbe, amik joggal vetik fel pl. az összeesküvéselmélet-hívő szektajelleg vádját. Tudom, hogy sokszor csak azért nem kerül egy-egy vélemény alaposabb kifejtésre, mert nem új és félszavakból is megértjük egymást, de akkor akinek szívügye egy ilyen gumicsont-téma, az egyszer postázza vendégposztként a teljes elméletét, mint vitaalapot és azonnal van mire visszautalni.
A jelenlegi pongyola megfogalmazások csak SS88 nick jogos cinizmusának vagy alaptalan elvtársiasságának adnak alapot - nem is tudom, melyiket szeretném kevésbé. (De ha az utóbbi, akkor attól élesen elhatárolódom.)
Még egy dolog. Én félek. Félek a gyors változásoktól, mert sosem próbáltam még, hogy az alkalmazkodóképességem feljogosít-e a túlélésre a maitól esetleg radikálisan eltérő körülmények között. Gondolom mások is aggódnak és féltik azt, amit mostanra a magukénak vélnek.
Ennél jobb magyarázatot nem tudok arra, miért szükségszerű az összefogás jegyében azonnal célpontot is keresni közös ellenszenvhez.
Hogy ez mikor mi, éppen OV, Feri, a nyugdíjasok vagy éppen a cigányok, az teljességgel mindegy.
Abban a pillanatban, ahogyan nem a gyakorlati probléma megoldására koncentrálunk, hanem az indulatainknak, kontrollálatlan érzelmeinknek engedünk szabad folyást - akárcsak egy elejtett jelző erejéig -, mi magunk legalább annyit ártunk a saját céljainknak, mint amit azok ártó hatásának tulajdonítunk, akiket éppen ostorozunk.
Gyakorlati szempontból mindenkinek, akinek fontos a téma, szeretném felhívni a figyelmét, hogy ügyeljen a közösség által kifelé vetített képre, és úgy egyáltalán, a tisztességre. Egyrészt mert olvasókat veszítünk, másrészt mert a hitelességünket - eddig a pragmatikusoknak -, harmadrészt mert a saját morális tartásunkat és a tisztességünket.
Olvasgatva az elméleteket, gyakran botlom alátámasztás nélküli sejtetésekbe, amik joggal vetik fel pl. az összeesküvéselmélet-hívő szektajelleg vádját. Tudom, hogy sokszor csak azért nem kerül egy-egy vélemény alaposabb kifejtésre, mert nem új és félszavakból is megértjük egymást, de akkor akinek szívügye egy ilyen gumicsont-téma, az egyszer postázza vendégposztként a teljes elméletét, mint vitaalapot és azonnal van mire visszautalni.
A jelenlegi pongyola megfogalmazások csak SS88 nick jogos cinizmusának vagy alaptalan elvtársiasságának adnak alapot - nem is tudom, melyiket szeretném kevésbé. (De ha az utóbbi, akkor attól élesen elhatárolódom.)
Még egy dolog. Én félek. Félek a gyors változásoktól, mert sosem próbáltam még, hogy az alkalmazkodóképességem feljogosít-e a túlélésre a maitól esetleg radikálisan eltérő körülmények között. Gondolom mások is aggódnak és féltik azt, amit mostanra a magukénak vélnek.
Ennél jobb magyarázatot nem tudok arra, miért szükségszerű az összefogás jegyében azonnal célpontot is keresni közös ellenszenvhez.
Hogy ez mikor mi, éppen OV, Feri, a nyugdíjasok vagy éppen a cigányok, az teljességgel mindegy.
Abban a pillanatban, ahogyan nem a gyakorlati probléma megoldására koncentrálunk, hanem az indulatainknak, kontrollálatlan érzelmeinknek engedünk szabad folyást - akárcsak egy elejtett jelző erejéig -, mi magunk legalább annyit ártunk a saját céljainknak, mint amit azok ártó hatásának tulajdonítunk, akiket éppen ostorozunk.
Éppen ezért azt gondolom, hogy aki az articsóka-nemesítéshez ért, annak az articsóka-nemesítésről kellene írnia elsősorban, aki a madárjósláshoz, annak arról. És vannak nagyon sokan, akiknek mielőtt megnyilvánulni is szeretnének, még olvasniuk kellene, nagyon sokat.
Jobban nem tudom kifejteni az ellenérzéseimet, nézzétek el nekem, még mindig nem vagyok jól.
Ebben a pillanatban mindebből nem következik semmi, legfeljebb magammal szemben igyekszem szigorúbb lenni, ezen felül egyre inkább csökkenő lelkesedéssel szúrok be linkeket.
Gondolom, nem fogok nagy népszerűségre szert tenni a fenti posztom publikálásával,
ezt fokozandó kijelentem, hogy a jelenlegi irányvonaltól való elhatárolódásom nem vitatéma - bár megvitatható.
Nem kötelező a fenti alapelvekben egyetértenünk, ellenben aki ettől eltérő szellemiségű blogot szeretne olvasni, az csináljon magának egy saját blogot.
P.S. Első olvasóm reflekciójára:
Amit fenntebb megfogalmazni próbáltam, az nem azt jelenti, hogy a vélemény alapú kommunikációt károsnak tartom, hanem azt, hogy a kizárólagossá válása esetén - függetlenül a tartalmától - károssá válik.
Minimum rossz minta, de leginkább a maradék kritikai szellemet és gondolkodást is megöli. Csak és kizárólag publicisztikát olvasni az újságban olyasmi, mint a zenei alapműveltség felcsipegetése helyett elolvasni az Operák könyvét.
Utolsó kommentek