Az előző cikkben azt igértem, hogy a századforduló eseményeivel folytatjuk, de mielőtt erre rátérnénk érdemes a hadviselés új formáira vetni egy pillantást.

A háború régen az állam eszköze volt, hogy a politikáját „más” eszközökkel folytassa. Ez a múltban úgy nézett ki, hogy a hadseregek megindultak és megütköztek. A döntés a csata vagy csaták végeredményétől függött.

A háborúk vége

Mára ez a helyzet gyökeresen megváltozott és a hadseregek által vívott hagyományos háború ma már ritkaság. Először is, az atomfegyverek korát éljük, atomhatalmat nem lehet hagyományos fegyverzettel legyőzni. Másrészt a háború nyeresége (return on investment) nagyon leromlott. Ennek egyik oka, hogy szinte minden fegyverrendszerrel szemben létezik valamilyen jóval olcsóbb ellenszer, például egy 1 millió dolláros tankot ki lehet lőni egy 10000 dolláros rakétával. A másik ok a komplex infrastruktúra kiépülése. Egy háború során ez mindenképpen károsodik, a győztes a végén nem nyer semmit, mert csak egy pusztaságot foglal el. A fentieknek megfelelően 1945 óta csak bizonyos feltételek teljesülése esetén tapasztalhatunk hagyományos háborút a világban:

1. a megtámadott országban nem létezik komplex infrastruktúra,

2. a megtámadott ország nem atomhatalom

3. a háború célja limitált, és a konfliktus rövid

Kivétel, ha a támadó óriási fölényben van és a támadás célja nem az ország, csak valamilyen kulcsfontosságú erőforrás birtoklása – Irak.

Aszimmetrikus hadviselés

Mindez nem azt jelenti, hogy az egyes országok vagy csoportok nem küzdenek egymás ellen, csak azt, hogy a hadviselés arca teljesen megváltozott. Ennek a fentiek mellett más okai is vannak:

1. szabad tőkeáramlás

2. szabad információáramlás

3. technológiai fejlődés

4. szabad áruáramlás

Ugyanakkor a háború és béke között a határvonalak kezdenek elmosódni. Háború-e, ha egy olajtermelő ország embargót hirdet? Háború-e ha egy ország internetes támadást indít a másik ellen? Ha öngyilkos terroristákat képez ki? Ha terrorcselekményeket hajt végre? Ha felrobbant egy olajvezetéket, vagy az infrastruktúra más kritikus részét? Ha a másik országot pénzügyileg tönkreteszi? Ha megvásárolja a másik ország vezetőit? Ha célzott számítógépes vírust terjeszt? Ha feltöri az ellenség számítógépes rendszereit? Ha védővámokat vezet be? A lista szinte végtelen.

Az ilyen cselekmények ellen nem csak védekezni nehéz, de egyes esetekben lehetetlen bebizonyítani hogy az akció szándékos és államilag szponzorált volt. A nem-konvencionális módszereket ma már nagyon sok állam használja, sőt államtól független kis csoportok is élnek vele. Mindez persze egyáltalán nem új keletű, de a mai világban ez a fajta aszimmetrikus hadviselés sokkal hatékonyabb, mint régen, evvel egy időben pedig a hagyományos háború sokkal kevésbé hatékony, mint régen.

Példák

Nyilvánvaló jelei vannak, hogy a háború új formája - az aszimmetrikus hadviselés - egyre nagyobb teret hódít. Nézzünk néhány példát.

1. 2006-ban a Hezbollah legyőzte Izraelt, propaganda, rakéták és jól felszerelt kis fegyveres csoportok segítségével.

2. Irakban a felkelők az infrastruktúra kritikus pontjait támadják (elektromos és olaj infrastruktúra)

3. Nigériában a MEND gerillák az olaj infrastruktúrát támadják és elrabolják az olajmunkásokat

Más példák esetén nem nyilvánvaló hogy ki az elkövető (van-e szponzor állam a háttérben) vagy egyéni akcióról / a körülmények egybejátszásáról van csak szó.

1. Lettország internetét orosz hackerek napokra lebénították tavaly

2. Mexikóban tavaly több olajvezetéket is felrobbantottak kritikus pontokon, nem tisztázott, hogy ki követte el.

3. Egyes kelet-európai országok időnként kevesebb olajat kaptak az elmúlt években. A legutóbbi példa Csehország, ahol az amerikai radarról szóló szerződés aláírása után csökkentek az Oroszországból érkező olajszállítások.

4. Néhány napja Törökország és Irán gázvezeték-építési projektet jelentett be. Másnap felrobbant egy vezeték, egyenlőre nem tisztázott hogy mitől.

Ezen kívül vannak konkrét fenyegetések is

1. Amikor az Egyesült Államok fontolgatta, hogy Kína ellen védővámokat vezet be, a kínaiak bejelentették hogy ez esetben több száz milliárd dollárt dobnak egyidejűleg piacra

2. Putyin az amerikai rakétapajzs tervek ellen aszimmetrikus lépéseket helyezett kilátásba. Bár nem mondott konkrétan semmit, nyilván az olajcsap elzárása is szerepel a lehetőségek között

Self-empowerment

Az aszimmetrikus hadviselés egyik legfontosabb következménye, az ún. self-empowerment vagyis hogy az egyén, de még inkább egy kis csoport aránytalanul nagy befolyást tud gyakorolni. Otthon fabrikált bombával kritikus infrastruktúra pontok robbanthatóak fel, egy-egy terrorcselekmény óriási nyilvánosságot kap (ez elkövető által propagált üggyel együtt), egyetlen számítógépes bűnöző óriási károkat tud okozni, stb. Az ilyen akciók ráadásul példa értékűek lehetnek és követőkre találhatnak. Ezt hívják úgy, hogy open-source warfare, ennek révén elszigetelt egyének vagy csoportok is képesek egy közös cél érdekében tevékenykedni. Az elkövetkező zűrzavaros korszak egyik legnagyobb veszélye, hogy ez a fajta hadviselés bozottűzként terjed majd államról államra, aminek az lehet az eredménye, hogy az államok működésképtelenné és érdektelenné válnak.

Mielőtt valaki nekiállna hitetlenkedni, hogy ez lehetetlen, felvázolok egy reális lehetőséget. Az olajimport csökkenése miatt Magyarországon egy csomó cég tönkremegy, százezrek kerülnek a biztos egzisztenciából az utcára rövid idő alatt. Egy kis csoport úgy határoz, hogy bosszút áll, akkor dögöljön meg a szomszéd tehene is. Felrobbantják valamelyik olajvezetéket. Ezt néhány napon belül kijavítják, az elkövetők megkerülnek. Azonban a kiábrándult tömegeknek szimpatikusak az elfogott „terroristák” és az általuk követett célok (legyen olcsó a gáz és a benzin), példájukat mások követik. A következő hónapokban dőlnek a villanyoszlopok, robbannak a vezetékek, az ország káoszba süllyed.

Mindez természetesen nem előrejelzés kíván lenni, hanem inkább figyelmeztetés, hogy ez is bekövetkezhet.

Végszó

Mind nagyhatalmak, mind a kisebb csoportok érdekérvenyesítésében egyre nagyobb szerepet kapnak a nem-konvencionális, aszimmetrikus módszerek. A hagyományos hadviselés szerepe jelentősen meggyengült. A háború és a béke között a határvonalak egyre inkább elmosódnak. Az olaj-kitermelési lejtő ezeket a folyamatokat tovább erősítheti, a konfliktusok intenzitását pedig növelni fogja, nemcsak az államok hanem egyes csoportok között is.