Az élelmiszer-ellátás biztonságának megteremtése nemzetállami szinten
Civil kezdeményezéseket kellene indítani, amelyek a helyi piacok kiszolgáltatottságát csökkentenék az élelmiszer-önrendelkezés megteremtésével. Ez lehetővé tenné, hogy az egyes országok maguk határozzák meg a mezőgazdasági és élelmiszerpolitikájukat, és közben ne áraszthassák el dömpingáruval más országok piacait. Vagyis a tehetősebb országok ne tudjanak akkora támogatást adni a termelőiknek, hogy azok valódi termelési ár alatt tudják az áruikat értékesíteni a kevésbé támogatott országokban, veszélyeztetve az ottani termelők megélhetését.
Ilyen jellegű kezdeményezések már a kilencvenes évek elején is voltak, a
„Az élelmiszer-önrendelkezés nem a nemzetközi kereskedelmet utasítja el, hanem rámutat a totális gazdasági kereskedelem káros társadalmi-gazdasági hatásaira, és támogatja a lakosság helyi élelmiszerrel való ellátását, értékeli a termelők munkáját, valamint a helyi közösségek kezébe adja a hatalmat. Azt próbálják megakadályozni, hogy a nagyvállalatok –a fogyasztók érdekeire hivatkozva – ne vezettessenek be olyan minőségi követelményeket, amelyeket valójában csak azt szolgálják, hogy tartósítani lehessen a termékeket a nagy távolságokra való szállításhoz. Ezeknek a technológiáknak ugyanis csak drága technológiák megvásárlásával lehet megfelelni, és erre a családi vállalkozások nem képesek, csak a nagyfeldogozók és nagykereskedők. A kistermelők így kiesnek a helyi piacokról is, ahol különben versenyképesek lehetnének.”[i]
Törvénybe kéne foglalni, hogy minden hazai településen legyen legalább hetente egyszer-kétszer nyitva tartó, helypénz és adómentes piac, ahol a helyi lakosok megvásárolhatják az őstermelők és a kistermelők áruit.[ii]
Költség- és energiahatékony csomagolás alkalmazása szükséges a termékeknél. Pl. Magyarországon 2008 júliustól csak olyan ásványvizes palackot forgalmaznak, ami nem visszaváltható. Érdekességképpen megjegyezzük, hogy ha a hazai piac egyéves PET-palack-termelését kamionra raknánk, Hegyeshalomtól Záhonyig érne a sor. Jogszabály-módosításra kellene rábírni a gyártókat a visszaváltható palackok használatára. Jogszabálynak kéne előírnia, hogy a palackok hány százalékának kell visszaválthatónak lennie és emellett a termékdíjon keresztül ösztönözni kéne a vevőket visszaváltható palackok vásárlására.[iii]
Az ivóvíz-ellátás erőforrásigényei. Egy példa annak szemléltetésére, hogy milyen mértékű a globális ellátóláncok erőforrásfüggése. Amennyiben lehetséges, helyi értékesítésre kell törekedni.
A növények génkezelése (génbeültető módszer) különös óvatosságot igényel. Az ezzel előállított új növény- és állatfajták kártevők elleni védettsége csak időszakos, a törzsfejlődés törvényeit követve a későbbiekben megjelenhetnek azok a vírusok, gombák, amik ellen a beültetett gén már nem nyújt védelmet. Sőt, a beültetett gének esetleges továbbadása ellenőrizhetetlen folyamat és kiszámíthatatlan következményekkel fenyegethet. Ezért a génbeültetési eljárásokra alapozott növényvédelem alkalmazása még súlyosabb mellékhatásokkal járhat, mint a vegyszeres eljárásoké. Amíg a génbeültetések hatásának megfelelő tudományos háttér nem ismert, nem belátható, mekkora kockázatokat vállalunk. Az emberi genom (a gének összessége) és a más élőlények DNS állományának feltérképezésének egyik legfontosabb tanulsága, hogy az örökítő állomány nem a gének egyszerű összege. Egy idegen gént a DNS-be ültetve nem tudhatjuk, hogy pontosan mire vezethet ez a művelet. Amíg a megfelelő tudományos vizsgálatok nem tisztázzák a helyzetet, nagyon óvatosnak kell lennünk. Ez az Európai Unió álláspontja. Az AEÁ kormányzata a génbeültető cégek gazdasági érdekeit tekinti elsődlegesnek. Ezzel, üzleti érdekből, az amerikai nép egészén kísérletezi ki, mennyire biztonságosak a génbeültetési eljárások.
Meg kell mindenáron tartani a hazai termőföld adottságaira épülő minőségi árutermelést és az arra épülő állattenyésztést. Utóbbit kiemelten kellene kezelni, mert a hazai állatállomány annyira lecsökkent, hogy az már nem csak a hazai hús- és tejellátást veszélyezteti, hanem arra sem elegendő, hogy a legelőinket karabantartsa.
Kuba és a fenntarthatóvá tett mezőgazdaság
A közép-amerikai szigetország számára komoly csapást jelentett a Szovjetunió összeomlása. 1990-ben Kubában volt a legmagasabb a születéskor várható élettartam, a világon a második legmagasabb a gabonahozam nagysága és a kalória-bevitel. Egyetlen Kubai sem éhezett. Azonban ezeket az eredményeket egy borzasztó függés révén érték el. A trópusi termékekért, főleg cukorért cserébe a Szovjetunió olajat, traktorokat, műtrágyát, növényvédő-szereket, állateledelt és alakosság élelmiszerének mintegy felét szállította. A kubai gazdaságok állami tulajdonban voltak, és sok vegyszert igénylő monokultúrás gazdálkodást folytattak. A vetési terület hatvan százaléka cukornád volt, s ez adta a kiviteli bevételek háromnegyedét.
1990-ben, mikor a szocialista tábor összeomlott, a kereskedelem a legtöbb kapitalista országgal tilos volt. Kuba hirtelen elveszítette élelmiszereinek felét, s a másik felének megtermeléséhez szükséges fűtőanyagának, műtrágyájának jelentős részét. A helyzet kétségbeejtő volt, jegyrendszert vezettek be. Hiánycikk volt a tojás, étolaj, kenyér, hús és tej, az emberek rizsen, babon, halon, burgonyán és kasszaván éltek. Kuba elkezdett dolgozni a megoldáson. Tudományos szakemberei már a válság előtt módszereket dolgoztak ki a kártevők elleni védekezésre és a talaj tápanyagai pótlására. Kiépítettek egy kártevő-ellenőrzési rendszert, növényvédő szerek helyett az ültetvények védelmére bogarakat használnak. Ha a cukornád-rovar feltűnik, akkor egy Lixophaga nevű légy tömegeit engedik ki, amelyek elpusztítják azt a bogarat. A kártékony hernyók ellen Trichogrammát, egy kis darázsfélét terjesztenek, amely a hernyó petéit eszi. A gazdálkodók baktériumokkal, gombákkal, vírusokkal fertőzik meg a károsítókat, ilyen pl. a Beauvaria bassina, amely öli a banán-zsizsiket. Ezeket a biológiai fegyvereket 218 központban, szövetkezetekben és állami gazdaságokban állítják elő. Emellett a tudósok kártevő bogarakat pusztító fonalférgeket izolálnak, valamint a növényi kártevők ellen talajmikrobákat. Szövettenyészetben termesztenek vírusmentes magoncokat és vetésforgóval védekeznek a gyomok ellen.
A biogazdálkodással fenntarthatóvá tett főváros, Havanna[iv]
Kuba régi szovjet traktorai nem működnek kőolajjal, ezért szarvasmarhákat tenyésztenek, amelyek trágyázzák is a talajt. A talaj tápanyagtartalmának növelésére hüvelyeseket termesztenek, amelyeket beszántanak a földbe. Erre a célra használnak komposztált települési hulladékot és földigiliszta eredetű humuszt. Felfedeztek élő trágyagyárakat: szabadon élő nitrogént kötő és foszfort a talajba leadó baktériumokat. Ezek az új gazdálkodási módszerek sokkal több embert foglalkoztatnak, mint a korábbi gépiesített gazdálkodás. Ez eleinte gondot jelentett a városiasodás miatt, de később az olajhiány a városokban munkanélküliséget okozott, ezért a kormány olyan intézkedéseket hozott, aminek hatására tömegesen költöztek falura az emberek. Az üresen maradt városi telkeken élelmiszernövényeket termelnek. Az élelmiszertermelés ezáltal növekedni kezdett, bár a kubaiak étrendje ma nem olyan gazdag, mint régen, az ellátottság megfelelő. A vegyszermentes termelés miatt kevesebb a megbetegedés a mezőgazdasági dolgozók között. A talaj javul, a humusz és az önfenntartó mikrobák rendszere néhány évtizeden belül teljesen helyreáll. Kuba tehát nemcsak fenntartotta, hanem növelte is az élelmiszer-termelését, miközben növelte a munkalehetőségeket és erőfeszítéseket tett a környezet védelmére.
[i] Bővebb információk a Szövetség az Élelmiszer-önrendelkezésről Szervezetről ill. az Európai Élelmiszer-önrendelkezési Platformról és magyar társszervezeteiről.: http://www.vedegylet.hu/doc/eleonr.pdf
[ii] Selmeczi Gabriella országgyűlési képviselő (Fidesz) kezdeményezése. Forrás: Magyar Nemzet Online http://www.mno.hu/portal/559707
[iii] Rétvári Bence országgyűlési képviselő (KDNP) jogszabálytervezete
Utolsó kommentek