HTML

Utolsó kommentek

2008.09.02. 18:29 AoL

Paradigmaváltás I.

Az alábbi cikket Szám Dorottya, az FFEK csoport munkatársa küldte. A csoport munkájáról bővebb tájékoztatást ezen a webcímen érhettek el: http://astro.elte.hu/~hetesizs/FFEK.htm

 

PARADIGMAVÁLTÁS

I. rész
 
Ebben az írásban az éghajlati válság és az erőforrás-válság kezelésre fogok javaslatokat adni, különös tekintettel a mezőgazdaságra illetve az élelmiszer-ellátásra. E két válság hatása világméretű, megoldásához így nem elegendőek a nemzetállami szintű erőfeszítések, nemzetközi együttműködésekre és politikai támogatottságra van szükség. Ezért nem csak a hazai törekvésekről lesz szó.
 
Mindemellett példákon keresztül szeretnék rámutatni arra, hogy a globalizáció és a folytonos gazdasági növekedés modellje miért nem ad választ az erőforrás-válság kihívásaira és milyen szemléletváltásra van szükség helyette. Végül olvashatunk egy rövid történetet arról, hogyan sikerült Kubában önfenntartóvá tenni a mezőgazdaságot olaj, vegyszerek, műtrágya és gépesítés hiányában.
 

 

 
„Válaszúthoz érkeztünk. A világ, és Magyarország fenntarthatatlan állapotba került, és el kell döntenünk: vagy mi építjük le a mesterséges világunkat, vagy a természet fogja. De az utóbbi keservesebb lesz. Történelmünk olyan korát éljük, amikor mindennél nagyobb szükség van az összefogásra, együttműködésre, megfontolt terv kidolgozására és végrehajtására fennmaradásunk érdekében. Ez lesz az első és egyben utolsó legnagyobb háború, amelyet nem nemzet vív majd nemzet ellen, hanem az egész emberiség a tetteinek következményei ellen. A válság egyaránt fogja érinteni a döntésektől távol lévőket és a hatalomgazdákat. A hatalomgazdák láncai már lazulnak, mert ők is tudják, hogy ez az utolsó tánc. Danse Macabre. Haláltánc [...]
 
Ha a jelenlegi helyzetet röviden jellemezni akarjuk, akkor azt kell, hogy mondjam, a huszonnegyedik órában vagyunk. Nem a tű hegyén táncolunk, arról már leestünk, csak még nem tudatosítottuk magunkban. Bár a szükséges technológia már rendelkezésünkre áll, nincs elég időnk ahhoz, hogy végrehajtsuk azokat a kulcsfontosságú feladatokat, amelyekkel az emberiség egyre növekvő nyersanyag- és élelmiszerigényeit a jövőben is ki tudjuk elégíteni [...]
 
Most, az utolsó felvonásban, újra leosztják a kártyákat. Most megadatik az esély, hogy Magyarország újból nagyhatalmi státuszba kerüljön. Eljött az a történelmi pillanat, amikor újrarajzolható a világtérkép. Immár nem a pénzmonopóliumok fogják meghatározni a nemzetállamok világhatalmi pozícióit, hanem a nyersanyagtartalékaik és a természeti erőforrásaik. Előbb a kőolaj, kőszén és földgáz, majd ezek kifogytával a termőterületek, az ivóvíz, és mindazok a megújuló energiaforrások, amelyeket addig sikerül rendszerbe állítani.”
 
                                                               /Részlet XY vezető magyar politikus 2012-ben elhangzott beszédéből/
 
 
Lokalizáció
 
Ha még nem alkották volna meg a lokalizáció gazdaságtani fogalmát, mint a globalizáció ellenpárját, akkor ezt én most megteszem. Innentől kezdve a lokalizáció alatt értsük: a hagyományos népi, nemzeti, nyelvi, természeti különbségek és változatosság megőrzése, a tudományos, műszaki és gazdasági fejlődés korlátozása, a pénzhatalmi és közhatalmi ügyek helyi, önrendelkezésen alapuló intézése. Ahol a fejlődés az önszervezéshez, az önrendelkezéshez, valamint az önfenntartáshoz szükséges mértékig korlátozott.
 
Miért szükséges „lokalizálni”?
 
A Cool It! c. írásban[i] kitértem arra, hogy milyen társadalmi-gazdasági változásokat fog magával hozni az erőforrás-válság. Most ezt röviden összefoglalom.
 
Kiindulási pontunk egy alaptétel, amely szerint a Föld véges erőforrásai ki fognak merülni. A Föld népessége növekszik és emellett az is igaz, hogy az idő előrehaladtával egyetlen ember szükségletei is nőnek. Ugyanakkor a Föld erőforrásai végesek. Ezért szükségképpen elérünk egy olyan pontot, amelyen túl az igények kielégítése tovább már nem lehetséges.
 
Az ősmaradványi erőforrások (kőolaj, földgáz, kőszén stb.) esetében ez a kitermelés tetőzését jelenti. („peak oil”, „peak natural gas”, „peak coal”) A Föld élelmiszer- és ivóvízkészletének esetében a rendelkezésre álló mennyiség fogyását ill. a termőföldek - műtrágyázás következtében való kimerülése miatt – terméshozamának csökkenését. A ritkaföldfém-bányászat esetében szintén elértük a kitermelés tetőzését, amely a mikroelektronikai (háztartási és ipari elektromos berendezések gyártása) ipart fenyegeti.
 
Az atomenergiához – amely a világ energiafelhasználásának második legnagyobb részét teszi ki az ősmaradványi energiaforrások után - szükséges legfontosabb nyersanyag, az urán esetén ugyancsak elérjük a kitermelés tetőzését. („peak uran”) A Föld foszfát- és káliumkészletei ugyancsak végesek, előbbi tetőzése már bekövetkezett. („peak phosphate”[ii], „peak calium”).
 
Világméretű talajkimerülés is várható, amit a műtrágyázás okoz. („peak soil”) Mindezek közül a legégetőbb probléma az ősmaradványi erőforrások kimerülése, amelyek a jelenlegi energiatermelés 87 %-át biztosítják, és amelyek nélkülözhetetlenek a magasan fejlett technikai civilizációnkhoz. A kimerülés pedig nem egy sci-fibe illő távoli jövőt veszélyeztet majd, hanem a napjaink emberét. Valamennyi ősmaradványi erőforrás kitermelésének tetőzése 2005 és 2020 közé tehető. A tetőzést követően a kitermelés a természet törvényei szerint csökkenni fog.
 
Ezen gazdasági változások közül az egyik legfontosabb a kőolajcsúcs, mert az ősmaradványi energiahordozók közül a kőolaj az egyik legjelentősebb. (Az EROEI itt a legnagyobb.) A kőolaj-készletek fogyásával csökken a kitermelő országok exportja, szűkül a piac, de közben az igények és ezzel együtt az árak nőnek. Egy közgazdasági ollóval találjuk szemben magunkat.
 
Az árnövekedés begyűrűzik az élelmiszerárakba a termelési, szállítási és előállítási költségeken keresztül. A mezőgazdasági gépekhez használt gázolaj drágul, a közúti szállítás is – legalább a kikötőkig – gépkocsikkal történik, ami ugyancsak rárakódik a végső árra. Arról nem is beszélve, hogy a műtrágyagyártás fontos alapanyagai szintén ősmaradványi energiahordozók, valamint maga a gyártás is energiaigényes, ősmaradványi energiaforrásokat vesz igénybe.
 
A fenti folyamatok következtében megnehezül a közlekedés, és ezáltal meggyengülnek a nemzeteken átívelő kereskedelmi ellátó-szolgáltató láncok. A nemzetállami törekvések nagyobb szerepet kapnak, legyen szó élelmiszer- vagy energiaellátásról. A hangsúly a helyi termelésre és gyártásra helyeződik át. Az épp időben ("just in time") gazdasági elv helyett a fenntarthatóságra kell törekedni. Szállítás helyett tárolás.
 
Az egyik legfőbb alapelv,
 
hogy a közművek döntő része állami tulajdonban legyen, központi felügyelet és irányítás alatt, mert ezek az állam számára olyan szuverenitási javakat jelentenek, amelyek jelentősége az erőforrás-válsággal csak kiéleződik. (Vegyük Oroszországot! Az orosz kormány politikája az energiaellátás szempontjából válságtudatos: titkosítják az adatokat a kőolaj-készletekről, visszaállamosítják az olajcégeket, államosítani próbálják az atom és vízenergia építő kapacitásokat, illetve létesítményeket.)
 
Másrészt a közművek, mint a víz, a csatorna, a villamos áram, a gáz valamint a tömegközlekedés a társadalom alapszükségleteit elégíti ki. Az emberek biztonságos ellátása korábban meghatározó szempont volt. A lehetséges meghibásodások számának csökkentése komoly összegbe kerül, mert ezek elkerülésére jelentős tartalékokat kell képezni. A közművek ezért régebben kizárólag állami tulajdonban voltak, így komolyabb áramkimaradás és más ellátási zavar elvétve fordult elő.
 
Korábban az AEÁ-ban, manapság Európában is magánosították a közműveket. Emiatt a szolgáltatások ára nő, mivel az önköltségen kívül a tulajdonosnak haszna kell, hogy legyen. A tulajdonos továbbá a tartalékok csökkentésével tud nagyobb haszonra szert tenni, így versenyképesebb. Emiatt egyre több a nagyobb üzemzavar, aminek hatalmas költségeit természetesen nem a közművek tulajdonosai, hanem a fogyasztói tömegek és az állam viseli.
 
További lépések
 
A szolgáltatásokból, vagyis az élelmiszerárakból ki kell kapcsolni a szállítási költséget, helyi termelés bevezetésével. A városi boltok szerződést kötnének a helyi termelőkkel, előbbiek megígérnék, hogy felvásárolják a termelők által értékesített árut, abban az esetben is, ha az időszakilag kevesebb, vagy gyengébb minőségű. Ehhez helyi pénzrendszert is be lehetne vezetni. Ez elősegítené, hogy a közösségen belül az emberek egymás áruit vegyék meg, mivel csak a közösségen belüli pénzzel érdemes kereskedni. A helyi pénzt nem terhelné kamat, értéke stabil lenne. A történelem során egy országon belül sem volt mindig evidens az egységes pénzrendszer használata. 
 
A helyi termeléshez való visszatéréshez helyi piac kialakítása szükséges. Ennek megvalósítása azonban több akadályba ütközik. Jelenleg az élelmiszerárak még nem olyan magasak, hogy ösztönöznék a faluban élőket az önellátásra, valamint nőjön a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma.
 
A nagykereskedésekben húst- és tejterméket bevásárló falusiak nem fognak könnyen visszatérni az önellátáshoz. Ennek sokféle oka közül az egyik a globális kereskedelmi szokásokban rejlik. Az élelmiszer ui. iparcikk lett a nemzetközi vállalatok hálózatában, és logisztikai-hatékonysági szempontok szerint utaztatják, míg a termelőhelytől a bolti vevőkig eljut.
 
A sokszor kontinenseken átívelő szállítás különleges kezelést és tartósítást igényel, ráadásul emellett árt is a fogyasztóknak. Viszont az élelmiszer-feldolgozás követelményei és a biztonsági, fogyasztóvédelmi stb. előírások az ilyen kereskedelmi hálózatokat szolgálják ki elsősorban, ellehetetlenítve ezzel a helyben megtermelt élelmiszere előállítását.
 
A cél tehát részben az lenne, hogy olyan fogyasztóvédelmi jogszabályokat alkossunk, amelyek szigorúbb korlátozásokat írnak elő a termékek tartósítószer-tartalmára. Másrészt nagyobb támogatást kell adni azoknak a gyártóknak, akik tartósítószert nem tartalmazó termékeket állítanak elő.
 
A spekulációs tőke és a „hedge fundok” visszaszorítására kell törekednünk. Jelentős tőkeáramlás ment végbe ugyanis az elmúlt egy évben a hagyományos energiahordozók piacán bekövetkezett árrobbanás hatására. A befektetőknek ma jobban megéri alternatív energiaforrásokba fektetni, nyereségesek lettek a korábban igen magas áron termelő etanolgyárak is.
 
Nagyüzemi, iparszerű termelés helyett helyi termelésre kell átállni. Az előbbinek sok hátránya van. Az iparszerű termelés megköveteli, hogy nagyobb, összefüggő táblákban termeljék az adott növényt. Ekkor azonban sokkal kedvezőbbé válnak a kártevők szaporodási feltételei. Ez erőteljesebb vegyszeres növényvédelmi eljárásokat követel meg. A kártevők azonban könnyen alkalmazkodni tudnak az új vegyszerekhez. Ez újabb eljárások kikísérletezését és alkalmazását és ellenállóbb növényfajták kitenyésztését követeli meg. Az új fajták, bár bizonyos tulajdonságaik kedvezőbbek, az élettani sajátosságaik azonban gyengébbek, mint amilyenek az eredeti növényé voltak, mert azokat nem a természet választotta ki, hanem a növénynemesítő, vagy az állattenyésztő.
 
Napjaink egy nagy mezőgazdasági problémája, hogy úgy nemesítik a növényeket, hogy elsődleges szempontnak a termés növénytömeghez viszonyított súlya magas legyen. De ennek több hátránya is van: az ilyen növények nem ellenállóak a kártevőkkel szemben, nagy a tápanyagigényük és a termésátlag növelésére nem alkalmazhatók szerves trágyák, csak műtrágyák.
 
Az állattenyésztés szempontjai sokszor nem esnek egybe a környezetvédelem által támasztott követelményekkel. Az állattartás azért szükséges, hogy az ember hozzájusson a szükséges állati fehérjékhez. Ezek előállításához átlagosan nyolcszor annyi erőforrást kell felhasználnunk, mint a növényi fehérjékhez. Ugyanakkor az állati fehérjék csak 1,4-szer mondhatók értékesebbnek, mint a növényi táplálékban találhatóak.
 
A fehérjék összesen húsz alapvető aminosavból épülnek fel, egy fehérje tápértéke annál jobb, minél több, emberi szervezet számára hasznos aminosavat tartalmaz. A fenti adat azt jelenti, hogy az a termőföld, amely a húst fogyasztó ember eltartásához szükséges, nyolc, szinte csak növényi eredetű táplálékot fogyasztó embert képes eltartani. Ezért az elsősorban állati termékekkel való táplálkozás nemcsak egészségtelen, de pazarlás is.
 
Ha az ember elsősorban megfelelő módon összeállított növényi és csupán nagyon kevés állati eredetű élelmiszert tartalmazó étrendet követ, szervezete valamennyi szükséges aminosavhoz hozzájut és így a tápláléka teljes értékű. Ha azonban a növényekben is megtalálható fehérjéket mondjuk sertéshús fogyasztásával nyeri, először mindent a sertéssel kell megetetni. A sertéshús előállításához 17-szer annyi erőforrást használunk el, mint amennyit a növényi táplálék megtermeléséhez. A megfelelő arány a ketreces csirke neveléséhez 4:1, a tej termeléséhez 17:1, a tojáséhoz 26:1 és a marhahúséhoz 54:1. Az adatok AEÁ-beli adatsorokból származnak, ipari módszerekkel, termesztett takarmánnyal, keverékkel táplált állatokra vonatkoznak.
 
Tehát az élelmiszer-ellátást úgy tudnánk segíteni, ha visszaszorítanánk az állattenyésztést az élelmiszernövények termelésének javára. Jelenleg a terményfelesleget az állatokkal etetjük fel, ami Magyarország mellett az EU többi országára is jellemző. Ha kiiktatnánk ezt a láncszemet, akkor azzal mérsékelnénk az élelmiszerhiányt és az élelmiszerárakat.
 
A felhalmozott és raktározott élelmiszerkészletek növelése szükséges, mert ezekkel egy-egy esetleges időszakos ellátási hiány ezzel kiküszöbölhető. Részletek: adatok a különböző országok által birtokolt tartalékok mennyiségéről. (A mennyiséget napban adják meg, ez megmutatja, hogy mekkora az az időtartam, amíg a jelenlegi állami igényekkel számítva meddig elegendő a tartalék, feltételezve, hogy közben új tartalékolás ill. termelés nincs.)
 
Forrás: A „Noé bárkája” génbank 
 
 
Élelmiszerekből meghatározott mennyiség felhalmozása indokolt, ún. „génbankok” létrehozása, ahol a mezőgazdasági a természetes, nemesített ill. génmódosított növényekből magmennyiségek tárolhatók. Ilyen jellegű kezdeményezés a „Noé bárkája” elnevezésű norvég génbank, amely 3 millió növény magját tárolja.
 
Az ötlet atyja Dr. Cary Fowler, egy nemzetközi nonprofit szervezet, a Global Crop Diversity Trust[iii] vezetője. A génbank létrehozását azzal indokolták, hogy megmentheti a világ legveszélyeztetettebb növényeinek génállományát, világszerte csökkentek a növénytani intézetek és azok génbankjainak költségvetése, a földművelés több ezer év alatt elért eredményeit megmenthetőek.
 
A génbankokat célszerű a sarkvidékeken létesíteni, mert itt a tartós hideg konzerválja a magokat akár évezredekig. Az építményt érdemes vastag betonfalakkal ellátni, mert így ha a beépített hűtőrendszer elromlana, a hőmérséklet akkor sem emelkedne fagypont fölé. A létesítményt szükséges őrizni, ami szintén költséges, így célszerű állami költségvetésből fedezni.
 
Hasonló létesítményre már Magyarországon is vannak kezdeményezés, pl. Gödöllőn, Mezőhegyesen[iv]. Magyarországon a hűtést meg kell oldani, ehhez a létesítmény elektromos árammal való ellátásának biztosítása szükséges. 
 
Az élelmiszerek áfacsökkentése rossz politika, mert konzerválja a rossz fogyasztási szokásokat, a nagykereskedések forgalmát növelné első sorban. Ez egy szociálpolitikai válasz egy nemzet- (sőt világgazdasági!) kihívásra. A megoldás a helyi termelés ösztönzése lenne, vidékfejlesztéssel és a gazdák támogatásával.[v]
 
Az élelmiszer kell, hogy prioritást kapjon, elsősorban ennek előállítására kell ösztönözni a termelőket. (Pár éve még elfordult, hogy fizettek is a termelőknek azért, hogy ne termeljenek tejet, búzát, egyéb mezőgazdasági terményeket.)
 
 Amennyiben az élelmiszerellátás biztonsága nemzetállami szinten veszélybe kerül, és további körülmények is indokolják – kereskedelmi liberalizációs törekvések megfékezése és protekcionista lépések megtétele szükséges a hazai ellátás biztonsága és a spekuláció megakadályozása érdekében. Indokolt esetben végül exporttilalom bevezetése, hatósági árak elrendelése, szegényeknek fejadag juttatás előírása szükséges. Figyelembe kell azonban azt is venni, hogy az exporttilalom bevezetése az árak mérséklődése ellen hat. 
 
Szám Dorottya, FFEK
 
 


[i] A Cool It c. írás elérhető itt: http://terminus.blog.hu/2008/08/20/cool_it
[ii] A naurui foszfor, a világ legnagyobb foszforkészlete, kifogyott. Referencia: http://www.energybulletin.net/node/33164
[iv] Génbank-Semex Magyarország Kft. Honlap: http://semex.hu/?p=genbank
[v] Az élelmiszerek áfacsökkentését tartalmazó törvényjavaslatot nyújtott be a Fidesz, a jelenlegi húsz helyett csak tíz százalékos áfával terhelnék az élelmiszereket. Hasonló kezdeményezése volt tavaly Gráf József (MSZP) földművelési és vidékfejlesztési miniszternek is, de konszenzus hiányában a Kormány nem szavazta meg.

17 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://terminus.blog.hu/api/trackback/id/tr88645303

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

the_chantor 2008.09.02. 19:15:25

nagyon jó cikk, bár a lokális pénzfajták bevezetését kicsit meredeknek találom kicsiny országunkban, az euró csatlakozás előtt (max egy évtizeddel)

kicsit nekem sok volt arányában az élelmiszer ellátásba fektetett magyarázat, kevesebből is érthető az indoklás. Remélem azért van 1. részként jelölve a cikk, mert lesz folytatás, ahol az élet többi szektorára is megoldást keres a szerző (és nem csak az élelmiszer válságra)

Miluuu 2008.09.02. 21:05:54

A cikk nagyon jó, csak így tovább!
Euró szerintem itt soha nem lesz. Az Export Landing Modell szerint itt 5 év múlva már nagyon nem olyan világ lesz mint ami most van, és a legfontosabb dolog az élelmiszerellátás megszervezése (lenne). Mivel műtrágyák nélkül a termésátlag a mai ötödére esik vissza, ezért sokkal több területen kell termelni és teljesen másképp mint ma, gondolom erre akart rávilágítani a cikk.

BlackVoid 2008.09.02. 21:18:30

A kovetkezo kemeny valuta nem az euro lesz, hanem a pia, a cigi meg a krumpli.

the_chantor 2008.09.02. 21:35:55

hát, attól függ, milyen hamar durran ki a lufi, amit fúj az emberiség egy ideje. mondjuk az alapvető szolgáltatások és ellátások újraszervezése szempontjából lényegtelen, hogy euró, vagy forint, netán yen.

mig8 2008.09.02. 21:39:16

A cikk nekem is tetszik, bár van benne néhány meredeknek tűnő megállapítás.

De a legjobb a lokalizáció kérdésköre. Ezzel teljes mértékben egyetértek. Csak az okainak körét bővíteném más, társadalmi indokokkal is.

De az is jó benne, hogy a cikk a megoldások keresése felé tett lépésként is értékelhető. Ami fontos, mert erre lehet építeni a jövőt.

Arma Gedeon · http://olajcsucs.blogspot.com 2008.09.02. 21:55:28

valuta még: lőszer...

the_chantor 2008.09.03. 01:12:28

Áhh, a lőszer késztermék, azt már csak el kell fogyasztani. Fizetőeszköz az, amiért cserébe szolgáltatást, árut, stb ad az ember. Cserekereskedelemben az áru maga ez. Bár most magam ellen beszélek, mert háborúban a lőszer az áru, amit nagy szeretettel osztogatnak.

Node mivel nekünk effektíve semmink nincs, nem tudunk fizetni a lőszerért, így nem fogják ránk szórni fölöslegesen :)

the_chantor 2008.09.03. 01:13:18

najó, az iménti fáradtságra utal, hol tartottunk?

Arma Gedeon · http://olajcsucs.blogspot.com/ 2008.09.03. 08:39:51

OK, ha nem lőszer, akkor: lószar!
Szintén nagy értéket képvisel...

Kopi3.14 2008.09.03. 12:35:37

A kezdeti, politikusi idezetel kapcsolatosan van egy oylan erzesem, hogy azt magyar politikus szajabol majd csak akkro fogjuk hallani, amikor mar megint globalizalni akarnak mindent. De lehet addigra mar nem fogjuk erteni. Az egesz az elelmiszereket is tekintve addig nem fog helyrebillanni, amig az meberek nem szoknak le a pazarlasrol.

Biologiai szempontbol a legelteto allattartas szerintem kifizetodobb a nagyparcellas novenytermesztesnel, mert valtozatosabb a jelenlevo fajok osszessege, ami midnen teren elonyos tud lenni. A nagyipari noveny es allattartas viszont soha nem vezet jora. :(

Sz. D. 2008.09.03. 13:34:23

RE

"Remélem azért van 1. részként jelölve a cikk, mert lesz folytatás, ahol az élet többi szektorára is megoldást keres a szerző (és nem csak az élelmiszer válságra)"

Természetesen LESZ folytatás. Ebben a cikksorozatban - ahogy a bevezető is sejteti - elsősorban az élelmiszer-ellátásról és a mezőgazdaságról lesz szó. A többi szintúgy fontos ágazat, mint a közlekedés/szállítás, kereskedelem, egészségügyi rendszer, államszervezeti rendszer stb. majd más cikkek témája lesz. Mindent a maga idejében.

"De a legjobb a lokalizáció kérdésköre. Ezzel teljes mértékben egyetértek. Csak az okainak körét bővíteném más, társadalmi indokokkal is."

Igen, kétségtelen, hogy vannak más okai is. Nem is érdemes felsorolni, ennek ma már külön irodalma van. Lásd. Drábik J., Bogár L., Csath Magdolna könyveit, és hogy néhány személyt az ellentáborból is említsek: Thomas L. Friedman, Samuel P. Huntington, Francis Fukuyama. Bár utóbbiak közül jó néhány mára önmaga "paródiájává" vált - és ehhez mindössze 10 év eltelte elég volt.

DE. A magasan fejlett és a legkisebb behatásokra is érzékeny technikai civilizációnk már csak olyan, hogy nagy a tehetetlensége. Egyensúlytól távoli rendszereket tartunk fenn nagy erőforrás-pazarlással.

De, eddig nem volt meg a kellő gazdasági-társadalmi nyomás ahhoz, hogy lokalizáljunk. Most - hogy az erőforrás- és éghajlati válság hatásai egyre nyilvánvalóbbá válnak és közvetlen világméretű veszélyként fenyegetnek minket, más a helyzet. Az ember már csak olyan, hogy a saját kárán tanul... Amiben bízom, az az, hogy a "leolvadás" után a lokalizált társadalom minden olyan előnyét élvezhetjük, amit a globalizált társadalomban nem tud(t)unk.

Summa summarum, az erőforrás-válság a legjobb indok a lokalizációra. Hogy egy XX. századi magyar klasszikust idézzek: "A rendszert pedig majd a jövő ígérete legitimálja." :-)

Sz. D. 2008.09.03. 14:10:25

"A kezdeti, politikusi idezetel kapcsolatosan van egy oylan erzesem, hogy azt magyar politikus szajabol majd csak akkro fogjuk hallani, amikor mar megint globalizalni akarnak mindent."

Nem az a kérdés, hogy a döntéshozóink mikor ismerik fel a helyzetet, és nem is az, hogy mikor kezdenek el beszélni róla, hanem hogy mikor ültetik át a tényleges döntéshozatalba. Aki tud a sorok között olvasni, annak feltűnt, hogy nem egy politikus szónokolt már a válságról. Lásd:

GyF beszéde a Magyar Agrárkamara XXI. küldöttgyűlésén: www.stop.hu/video/?id=239#

OV beszéde a Fidesz politikai évadzáróján: orbanviktor.hu/beszedek_list.php?item=48

Arma Gedeon kimerítően elemzi őket a blogjában olajcsucs.blogspot.com/

Arma Gedeon · http://olajcsucs.blogspot.com/ 2008.09.03. 16:18:24

Hát sajnos kimerítően nem, el is ment a kedvem OV elemzésétől, látva legutóbbi grúzügyi ámokfutását. Mindig is alátámasztatlannak tartottam Bogár Mester azon kijelentését, hogy OV a globalizációellenes ellenállási harc csodafegyvere. Mást nem szoktam nála vitatni, de ezt nem értem. Főleg, hogy Bogárról milyen útszéli hangon nyilatkoznak a Fidesz ifjúneokon rohamosztagának némely képviselői a Jobbklikken, a Reakción, stb.

Pascal doktor 2008.09.03. 18:13:50

"és hogy néhány személyt az ellentáborból is említsek: Thomas L. Friedman, Samuel P. Huntington, Francis Fukuyama. Bár utóbbiak közül jó néhány mára önmaga "paródiájává" vált - és ehhez mindössze 10 év eltelte elég volt."

vicces, hogy a mai "leendő politikai/gazdasági elit" pont ezeket a koponyákat tartja a legfőbb prófétáknak (pl: BCE)

ok, mondjuk Fukuyamának tényleg vannak eszement elémletei, de a többi komolyan számon kérik (rajtunk)

Kopi3.14 2008.09.03. 19:14:06

Ami ezt a novenyi feherje, szenhidrat, asvanyi anyag potlast illeti: valami szosszenetet valaki ossze tudna szedni, hogy melyek azok a jelenleg Europaban termesztheto novenyek, amik pl kaliumban gazdagok? Amikbol a ynomelemeket, asvanyi anyagokat, vitaminokat tudjuk konnyen potolni? Mert szep es jo, hogy van egy csomo midnen a husokban, D vitamin, stb., de ha leszokunk a husrol ezeket valamivel potolni kellene.

Arma Gedeon · http://olajcsucs.blogspot.com 2008.09.03. 20:53:53

Nem kell 100%-ban leszokni a húsról. Van, lesz egy csomó terület, ami csak legeltetéssel hasznosítható, hegyoldali lejtők, árterek, továbbá a gyümölcsösök alját kaszálni kell, hogygyepre hulljon a gyümölcs, továbbá a szervestrágyaigény miatt is kell állatállomány. Vannak olyan állatok, amik többek között konyhai hulladékot is hasznosítanak, sertés, csirke, nyúl, stb. A legoptimálisabb olyan háztáji polikultúrát kiépíteni, ahol az egyik termelési folyamat végtermékét hasznosítja egy másik. Ennek pedig részei különféle állatkák is, az előbbieken túl pl. halak. De ha valaki nem veti meg a gerincteleneket, még tovább bővül a leendő hús-étlap...
A fenntartható jövő egyszerűen nem képzelhető el 100%-os vegetarianizmus mellett, bár a mai húszabálás orgiája esélytelen.

Batkaa 2008.09.05. 15:36:16

Na. végre valahára elolvastam.

Nagyon fontos, hogy a szerző megemlíti a helyi pénz bevezetésének fontosságát!
Ha mindenfelé helyi pénz lesz, sokkal nehezebb a ma kialakult pénzhatalom -esetleges összeomlása utáni- újbóli ráerőltetése a társadalomra és ez önmagában elősegíti, hogy járni tudjunk a fenntartható úton.

Egyetértek azokkal a hangokkal, hogy a génbankot eredeti céljai ellenére is lehet használni. De mivel nincs ez így?!